2009. június 10., szerda

Zeitgeist

A fenti cím korszellemet jelent - Kant találta ki a 17. szdban és azt a jelenséget nevezte el igen találóan, ami szinte minden generacióban (vagy akar a XX. szdtól minden évtizedben) egy sajátos légkört ír le, ami csak arra az időszakra jellemző. Ilyen Zeitgeist pl. a hippi-korszak, a viktoriánus vagy magyar vonatkozásban a dualizmus korszaka. Van egy nagyon jellemző íze, színe, hangulata annak a pár évnek - vagy évtizednek akár - ami jellemzi azt a bizonyos kort. Az utolsó 60 évnek is megvoltak a maga zeitgeist-jei: az '50es években a motorizáció széleskörű terjedése volt a fő vonás - autó, hűtőgép, repülés, turizmus, nehézipar stb. A '60as évek az űrkorszaknak az évtizede: szondák, űrhajósok a Föld körül, Holdra szállás (mint csúcspont), s persze a Marsszondák a korai '70es években. Az utóbbi a már említett hippi korszak, háborúellenesség, szexuális forradalom, szex, pia, rock'n roll... Lázadás a régi konzervatív értékek ellen.
A '80as évek a fogyasztói társadalom csúcsának is tekinthető, az amerikai popcorn-kultúra világhódítása, ahol minden ami amerikai cool és szuper, mindenki a fehérfejű rétisasos cuccokban jár, a farmergatya divatos és mindenki popzene (Michael Jackson, Madonna, Duran Duran, és David Bowie koncertekre járt) rajongó... A hosszú '90es évek 1989től a 2001 szeptemberéig a korlátlan szabadság koraként írható le, a kommunizmus bukásával kezdődött és 9/11el zárult le. A "boldog" 90es évek, amiben minden lehetséges volt és mindenki tobzódott a fogyasztói társadalom bőségében (a fejlett világban persze) és az alapok éppen csak elkezdtek repedezni, a problémák jelentkezni és a világ még abban a boldog tudatban (tudatlanságban?) élt ez a gazdagság örökké tart majd... Aztán a 2000es évek csalódásai és a problémák, a tragédiák sora következett. Sokan úgy tartják, hogy eljött a fogyasztói társadalom alkonya és el is indultunk a lejtőn... Ez most a korszellem - zeitgeist.
Mi a köze ennek ehhez a bloghoz, kérdezhetné bárki, aki olvassa. Miért filozófálok ilyen dolgokon, mi köze van ennek Írországhoz? Nos úgy, hogy nemrégen beleolvasgattam néhany (igencsak alacsony színvonalú) internetes vitába, ami Írországról szólt. A vége igen durva anyázásban zárult le és ez a része nem is fontos, de a vita témája elgondolkodtatott.
Mit is szeretek Írországban, és mit nem? Mennyiben jobb, ha jobb egyátalán?

Nos először azt hittem hogy ez egyszerű kérdés, de utánagondolva bizony nem is olyan egyszerű. A "vita" jórészt olyan problémákat nevezett meg mind a szeretem, mind a nemszeretem oldalon, amik a mai zeitgeist részei. Nem sajátosan ír, hanem szinte minden nyugati kultúrájú országban (sőt sok mai arab és távol-keleti országban is) jelen van: vaduló, erőszakos fiatalok, drogok és pia, környezeti problémák, viselkedési és fejlődési zavarok, általános ostobaság, a meki-popcorn kultúra stb. Ezek a gondok szinte minden európai államban jelen vannak, erősebben, vagy gyengébben, attól függően, hogy mennyire erős a helyi ellenállas. Sok dolog kifejezetten általános probléma a mai világban és minden bizonnyal a globalizáció és a fogyasztói életvitel tipikus velejárója. Nehéz tehát mondjuk az általános (tömeges, ha úgy tetszik) ostobaságot helyi jellegzetességnek tekinteni, mert ha francia, olasz vagy magyar tömegeket vizsgálunk azok is hasonló szintű butaságot mutatnak. Nem lehet írnek tekinteni egy ilyen jelenséget. Erősen ajánlom itt Jose Ortega y Gasset: A tömegek lázadása c. filozófikus könyvet. Szépen leír mindent a mai fogyasztói tarsadalom egyik legfontosabbeleméről, a tömegesedésről...
Ilyen szurokkel tehát komoly bajba kerültem erények és problémák keresésekor, hiszen jellegzetesen ír erény vagy hiba kevés van, ami szembetűnő, nem is beszélve az egyedi latásmódról. Ha nekem valami különösen csípi a szemem, azt - függetlenül a valós természetétől - ír erénynek v. hibának tekintem. Ami meg hozza tehető: vannak dolgok amik erősebben jelentkeznek itt, mint mondjuk Magyarországon. Pl. az írek szemetelnek. Igen szemetelnek méghozzá nem is kicsit. De az amerikaiak és a britek is szemetelnek, az olaszok pedig talán rosszabbak mint az írek. A magyarok is szemetelnek. Akkor ez most ír jellegzetesség lenne? Azt lehet mondani, hogy az írek jobban szemetelnek mint mondjuk a német, vagy akár a magyar, de azt, hogy ez egy ír jellegzetesség lenne, kétlem. A szociális helyzettől is nagyban függ a dolog. A jómódú középpolgári, de akár a szegényebb, de jólnevelt ír nem szemetel... Szóval óvatosan az ír jellegzetességekkel.
Mint ahogy a magyarokkal is. Hallottam más külfölditől (nem ír) hogy a magyarok híresen lopósak, illetve szeretik átverni az embert (mint mondjuk amit mi magyarok a cigányokról tartunk sokan), ebből következően óvatos volt velem. Hiába bizonyítottam hónapokon keresztül, hogy semmi közöm az előítéleteihez - együtt dolgoztunk - nem tudta elvetni. A magyarok neki mind a mai napig lopnak és átvernek...
Szóval jellegzetesen ír erényeket illetve hibákat nehezen tudok felmutatni, bár van pár.
Erények: - messze barátsagosabbak és nyitottabbak akárkinél
- segítőkészek és számtalan előítélettől mentesek
- jellemzően nem foglalkoznak mások véleményével
- emberi méretekben gondolkoznak és egyátalán nem monumentálisak (építészet, beszéd, művészet, filozófia stb.
- jobban hallgatnak az érzelmeikre, mint az eszükre (ez persze nem jelenti azt, hogy buták lennének, csak jobban szeretnek az érzelmeikre hallgatni, mint mérlegelni
- szenvedélyesen nacionalisták (egy írrel sem találkoztam, aki ne lett volna nyilvánvalóan ÍR)
Hibák: - Ígérgetnek jobbra-balra függetlenül attól, hogy teljesítik-e vagy sem
- a pontosság nem erényük (nagyon nem :))
- csapnivaló sofőrök
- sok tekintetben felületesek (híres az ír mondás: more important how it is look like "fontosabb hogy néz ki(mint amilyen valójában)"
- anyagilag felelőtlenek (kölcsönből élni náluk olyan természetes, mint levegőt venni - jóval a válság előtt is így volt (lásd Ulysses)

Szóval az ítélkezés előtt minden magyarnak ajánlom, gondolkodjon el 2 dolgon: ilyennel csak itt találkozott vagy máshol is (pl. az írek iszákosak - angolok, franciák, magyarok, oroszok?), továbbá ezt csak személyes hozzáállásomból tapasztaltam vagy mással is megtörtént, esetleg mindig mindenhol történik? (Pl. az írek rasszisták - egy csöves beszólt nekem, 'szal mindenki rasszista...).

Ne feledjük a modern fogyasztói társadalom itt nyugaton számtalan gondot generált, de nem csak itt. Nem ír jellegzetesség, hanem társadalmi probléma (pl. a fiatalok elvadulása - számtalan helyen No., Oroszo., Fro., Amerika, mindenhol ilyenek a fiatalok, Magyarország sem kivétel...

0 megjegyzés: