Kelta tigris "halála"

Sokan bizony félreértik a jelenlegi helyzetet Írországban. Mind a mai napig viták folynak róla az újságokban és minden itteni csatorna a "súlyos" helyzetről sopánkodik. Az egész azonban csak egy porhintés. Miért is?

Írországban az ún. "kelta tigris" jelensége a 1987es társadalmi kiegyezés után kezdődött. Nevét az ázsiai "kistigrisek" Tajvan, Dél-Korea, Hongkong és Szingapúr után kapta, mivel a gazdaság szédületes fejlődésen ment keresztül, szó szerint a középkorból a XXI. szdba repítette Írországot. Az 1989 óta eltelt kb. 20 év alatt nem volt ritka a 7-8 százalékos GDP növekedés és a csúcsévekben a gazdaság extramunkaigénye évi 250000 új munkavállalót fogadott be. Amolyan gazdasági csodaként fogták sokan fel a fejlődést, ami három fő és több kisebb oknak köszönhető. A három fő ok: 1) a társadalmi kiegyezés (munkavállaló és munkaadó, a vállakozó és az állam között), 2) az állami befektetések az oktatásba és az innovációba, 3) a nyitott gazdaság (alacsony társasági adók, tőke bevonása állami projektekbe, immigráció nyitottsága). Az EU támogatások, az erős politikai konszenzusok és a belső társadalmi rend megteremtése is sokat nyomott a latban. Egyszóval az ír "csoda" beindult. A dolog olyan szédületes volt, hogy sok gazdasági szakértő még egy ír mintát is kidolgozott, amolyan példaértékre emelve. Tény és való, hogy Írország az EU átlaghoz viszonyítva 1989ben még alig 60% volt, addig most az EU átlagának 117%a. Komoly teljesítmény.
Ellentétben sok vélekedésével, az ír munkaerőben nem számottevő a külföldiek teljesítménye a 90es évek végéig. Az ír csoda nem a bevándorlás következménye, hanem pont fordítva, a bevándorlás a csoda következménye. Mi magyarok is csupán a 2000es évek elején ébredtünk rá, hogy jól megy Írországban. (Sőt, sok tekintetben még utánozni is akartuk az ír modelt 1999 és 2002 között, Széchenyi-terv néven.)
A fejlődés azonban lelassult 2007ben, és úgy tűnik 2008 illetve 2009 fekete éve lesz Írországnak. A GDP növekedés -0.4%, az építőipar majdnem teljesen leáll, a pénzvilág pedig kötéltáncot jár a "mortgage crisis (azaz jelzáloghitel-válság)" nevű szakadék felett. A pénzvilág nagyjai most a pénzügyminiszterből lett miniszterelnököt - Brian Cowent - vádolják felelőtlen költéssel és oda nem figyeléssel. Sokan még a Lisszaboni szerződés elutasítását is oknak tekintik, amolyan végső indokként ráveendő az íreket az "igen" szavazatra.

A helyzet röviden leírva tehát ez. A magyarázatok sokfélék, attól függően hogy milyen területet érintve vizsgálják a "recessziót" illetve, hogy kit kérdezünk meg arról, hogy mi a véleménye. Az Ítélet első napjától a "semmi nem történt, csak hazudoznak" vélemények szinte minden módon változnak a legszélesebb skálán. A helyzet nem ilyen egyszerű, vannak dolgok amiket - szerintem - felfújnak és vannak amik valós veszélyek.
Szerintem, és ez szigorúan magánvélemény, két szemszögből kell a "recessziót" vizsgálni: a Lisszaboni szerződés szempontjából, illetve a növekedés általános elfogadottsága szerint. Lisszabon esetében egy egyszerű eset áll fenn: a helyi és a nemzetközi pénzügyi (EUs és amerikai főleg) szervezetek a sajtón keresztül így próbál nyomást gyakorolni az írekre, hogy változtassák meg a véleményüket a nagyjából egy hónapja tartott szavazás eredményében.
Úgy is mondhatnánk, egyszerű félelemre építő nyomásgyakorlásról van szó.
A növekedés elmélete azonban bonyibb.
A fő elem a GDP növekedésének alapelve. Azaz az a jó, ha NÖVEKSZIK a GDP. Mivel most Írországban nincs (egészen pontosan kicsit csökkent) növekedés a közgazdászok rögtön pánikba estek. Az elmúlt 15 évben az EU átlaghoz viszonyított 60% körüli gazdasági teljesítmény 120% körülire nőtt, azaz a duplájára! A hihetetlen növekedés egyszer meg kellett hogy álljon. Egy közgazdász egyszer így magyarázta ezt a teljesítményt el: egy autó csak 60 kmph végsebességgel rendelkezik. Beleszerelve egy új motort, a duplájára lesz képes. A gyorsulás folyamatos, a sofőr is élvezi, egyre gyorsul, majd eléri a végsebességet - ami mellesleg olyan gyors, hogy az autópályán kevés autó tudja tartani - és hiába várja a sofőr hogy még gyorsabb legyen, a kocsi nem akar még gyorsulni. Erre a sofőr bepánikol, hogy biztos baj van az autóval...
A folytatás sokféle lehet. Most járnak ír tekintetben a pániknál.
Szerintem egy természetes folyamat zárófázisa a gazdaság lelassulása. Felzárkózni az EU többi tagjához tényleg csoda volt, de a végtelenségig nem lehetett hajtani a gazdaságot. Most jön az átrendeződés kezdete, azaz az építőiparról áttelepül a magasabb technikai és a "fenntartó" folyamatokra a hangsúly. Nem recesszió, hanem egy törvényszerű belassulás illetve megtorpanás ez.
Van azonban egy sokak számára aggasztó oldala is ennek a visszaesésnek: a bankok válsága. Az ún. "sub-prime mortgage" válság egyfajta bomlást indított el, ami - mivel a válság amerikai eredetű - az erős amerikai kötelékekkel rendelkező Írországot erősen megingatta. A kölcsönök és jelzáloghitelek világa erősen pang, pontosan azért, mert az emberek képtelenek fizetni a csillagászati összegekért eladó házakat. A válságot azonban 2000ben nem egy szakertő megjósolta, amikor pedig 2007 őszén a válság számos amerikai bankot hazavágott, mindenki az előre nem láthatóságot hangsúlyozta. Ami azt illeti nem sír a szívem a néhány ezerrel kevesebbet kereső bankárokért. Sem a milliókat vesztő zsugori ingatlanügynökségekért.
Jó hír a végére: sok a bankomban (GE Money) dolgozó pénzügyes szerint a házak árai itt Írországban drasztikusan (15-25%) csökkennek, míg Magyarországon ez a tendencia fordulóban van. Lehet, hogy öt év múlva az albérletek is alacsonyabbak lesznek.